A korai civilizációk árvízöntözést, más néven barázdás öntözést használtak a növények termesztésére. A gépesített öntözés számos előnye ellenére ezt a módszert még mindig használják az Egyesült Államokban és a kevésbé fejlett országokban. Az árvíz módszerrel történő öntözéshez barázdákat ásnak a növénysorok között, és vizet pumpálnak a mezőkre. A víz lefelé halad a barázdákon, amelyek elérik a mező végét, beázkodva a talajba és hidratálják a növény gyökérzónáját. Ez az öntözési módszer jobb hozamot eredményez, mint a szárazföldi növények, de számos hátránya van.

A környezetvédelmi aggályok nem a legutolsóbbak ezek közül. A túlöntözés gyakori probléma az árvízöntözés során (Yonts et al., 2007). A túlöntözés okozhatja a nitrogén és más gazdálkodási vegyi anyagok kimosódását a talajvízbe. Ezenkívül a túlöntözés termésvesztéshez vezethet.

Egy 2014-es tanulmány szerint mind a kézzel betakarított, mind a kombinációban betakarított gabonanövények, amelyeket enyhén túlöntöztek, az evapotranszspiráció (ET) 125% -ánál, kevesebb hozamot hoztak, mint ugyanazok a növények, amelyeket az ET 75% -ánál kissé alulöntöztek (Irmak, 2014). Amint egy régebbi módszerrel várható, az árvízöntözés munkaigényes. A földet kiegyenlítéssel, majd barázdák ásásával kell előkészíteni. Az enyhe lefelé irányuló lejtés segíti a folyamatot; de ha a lejtő túl meredek, a víz összegyűlik a szántóföld alsó végén, és a felfelé irányuló növények nem kapnak megfelelő vizet. Bármilyen enyhe domb- vagy terepváltozás megakadályozhatja, hogy a víz elérje a mező végét, és összegyűjtést okozhat. A mezőknek téglalap alakúnak kell lenniük, és nem túl nagynak kell lenniük ahhoz, hogy a víz egyenletesen szétszóród Általában ajánlott, hogy az öntözőbarázdák durva textúrájú vagy homokos talajokon ne haladják meg a 600 lábot, közepes textúrájú talajokon pedig 1300 lábot (Yonts et al., 2007).

A lehető legnagyobb terméshozam betakarításakor az árvízöntözés hátrányban van a vízeloszlás gyenge egyenletessége miatt. Árvízöntözés esetén a felső vége felé vezető talaj általában mély perkolációt vagy felesleges vizet tapasztal, és előfordulhat, hogy a folyó folyó talaj nem kap elegendő vizet. Ez a probléma súlyosbodik a magas beszivárgási sebességű talajban, például a durva textúrájú talajokban, mivel a talaj gyorsabban szívja fel a vizet (Yonts et al., 2007).

Azok a termelők számára, akik el akarják kerülni a túlzott és alulöntözést, és ezáltal növelni hozamukat, jó választás a középső irányú öntözés. Ezenkívül a középső forgácsok hatékonyabbak és kevésbé munkaigényesek, mint az árvízöntözés. Az árvízi öntözéstől eltérően a középső forgácsok egyenletes eloszlást biztosítanak a víz jó egyenletes eloszlását az egész területen. Ez segít a növényeknek teljes hozampotenciáljuk elérésében, függetlenül a szántóföldi helyzetüktől. Mivel a sprinkler csomagok testreszabhatók, a középső forgácsok túlléphetnek az egységességen, hogy pontosan megfelelő mennyiségű vizet biztosítsanak a szántóföldi körülményekhez és az adott növényekhez. A vizet különféle sprinklerlemezeken, üzemi nyomásokon, szerelési magasságokon és sprinkler távolságon keresztül szabályozzák.

A középső forgácsok nemcsak egyenletesebben alkalmazzák a vizet, mint az árvízöntözés, hanem alkalmazásonként kevesebb vizet is használnak. Egyes lehetőségek, mint például az alacsony energiahatékonyságú alkalmazási (LEPA) öntözőfejek növelik a forgácsok hatékonyságát. A csepegtető tömlők jó választás rövidebb termésekhez. Megtakarítják a vizet azáltal, hogy közelebb helyezik a talajhoz. A középső forgókkal elérhető preciziós ag technológia segíthet a víz megtakarításában is, mivel olyan információkat nyújt, amelyek segítenek az öntözőnek bölcs döntéseket hozni arról, hogy mikor és mennyit kell öntözni.

Ezenkívül a középső forgácsok alacsony munkaerővel járó öntözési lehetőséget jelentenek. Minden funkciót egy központi vezérlőpulton keresztül automatizálnak. Ha az öntözőkészülék választja, a rendszereket okostelefonnal vagy számítógéppel lehet ellenőrizni és vezérelni.

Az árvízöntözés kis, téglalap alakú területeken működik a legjobban. A középső forgácsok testreszabható tervezési jellemzői lehetővé teszik, hogy szinte bármilyen mezőbe illeszkedjenek, függetlenül attól, hogy milyen nagy, kicsi vagy szokatlan alakú. A burkolattartományok akár 180 fokig hajlanak tárgyak vagy favonalak körül, és a leeresztőkövek könnyen leválaszthatók az akadályok körüli öntözéshez. A lengőkar sarkai (SAC-k) öntözik a mezők sarkaiban, így a termelők minden hektárból a legtöbbet hozhatják ki. Sokféle forgótípus esetén nincs szükség mezőszintezésre. A Reinke Electrogator® -t egy nagy hatékonyságú hajtóműmotor hajtja, amely durva terepen és nehéz talajviszonyokon hajtja a rendszert. A hajlítható csatlakozóhorog és vevő, egy másik Electrogator® funkció, egy csőcsatlakozás, amely lehetővé teszi a rendszer számára, hogy dombos terepen haladjon át, minimális hatással van a vízáramlásra.

Az öntözőrendszer tartóssága fontos szempont gazdasági értékének kiszámításakor. Minél hosszabb a rendszer élettartama, annál jobban megtérül a kezdeti beruházás idővel. Bár kezdeti beruházást igényelnek, a középső forgácsok bizonyított megbízhatósággal és tartóssággal állták ki az idő próbáját.

A kezdeti beruházás minimalizálása érdekében az alapvető pivot jó választás az árvízöntözésről a középső forgóöntözésre való áttéréskor. Amint a kezdeti beruházás megtérül, számos frissítés áll rendelkezésre, beleértve a precíziós öntözési lehetőségeket is. A középső forgácsok változó sebességű öntözési (VRI) előírásokat működtethetnek különböző talajviszonyokkal rendelkező területeken. Távfelügyelet, talajérzékelőkkel kombinálva, szintén rendelkezésre áll, hogy segítsen a termelőknek megalapozott döntések meghozatalában és a víz bölcs alkalmazásában. Az alapközponti irányba történő kezdeti beruházás nemcsak a mai öntözési igényeket kielégíti, hanem egy lépés a mezőgazdasági műveletek jövőbeli előmozdítása felé is.