ÖNTÖZÉSI SZEMPONTOK A NAGY HOZAMÚ SZÓJABAB ESETÉBEN

A szójababtermesztők nagy keresletnek kielégítik a különféle felhasználási lehetőségeket kínáló termékek iránt. Az Amerikai Szójabab Szövetség (2019) szerint egy bozó szójabab körülbelül 11 font szójaolajat vagy 48 font fehérjében gazdag lisztet tud biztosítani. A szójababot biodízel előállítására is használják, és egész, liszt vagy olaj formájában exportálják az egész világon.

Az Egyesült Államokban a szójababtermelés jelentősen bővült az elmúlt évtizedben. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (2019) szerint 1999-ben 2,65 milliárd busztot takarítottak be. 2018-ban a teljes betakarítás 4,42 milliárd buszel volt. Bár a szójabab termőföld növekedett, a magasabb hozam is hozzájárul a termelés növekedéséhez. 1999-ben hektáronként 36,6 buszel volt az átlagos amerikai szójababhozam. 2016-ban az Egyesült Államok átlagos szójahozama rekordmagasságot ért el, hektáronként 51,9 bushellyel.

A fejlett öntözési technológia precíziós vízalkalmazást biztosít, amely hozzájárul a magas hozamhoz. Annak megértése, hogy mikor kell öntözni, és milyen változók befolyásolják az öntözésgazdálkodási döntéseket a valós idejű terepi adatokkal párosítva, segít a termelőknek a legtöbbet kihozni öntözésbe irányuló beru

Troy Ingram, a Nebraskai Egyetem öntözött növénytermesztési rendszereinek bővítési oktatója Nebraska középső részén működő szójababtermesztőkkel dolgozik. Javasolja a talajnedvesség-érzékelő használatát a pontos öntözési ütemezéshez. „Ha tudod, mennyi víz van a talajban, és mennyit használ fel a termés naponta az ET (evapotranszspiráció) számmal, akkor igazán jó munkát végezhet az öntözés ütemezésében bármilyen növény öntözésével” - mondta Ingram. Az evapotranszpiráció (ET) azt mutatja, hogy mennyi vizet párolog el a talajból és a növény szállít ki.

A szójabab növekedési szakaszai és a vízstressz

Különösen a szójabab esetében fontos megérteni a növény növekedési szakaszát és vízfelhasználását minden szakaszban. Kranz és Specht (2012) nebraskai kutatása a növekedési fázis öntözési ütemezésének sikerére utal. Ez a megközelítés csak közepes vagy finom textúrájú talajoknál működik. A talajnedvesség-érzékelő értékes lehet, ha ezt az ütemezési módszert alkalmazza annak meghatározására, hogy a talajvíztartály elegendő-e az ültetés idején.

Az ültetés után a szójabab vegetatív növekedési szakaszba lép, amely a mag csírázásával és megjelenésével kezdődik, és a száron lévő csomópontok kialakulását követi. A szójabab több vizet használ szaporodási szakaszaiban, amelyek az első virággal kezdődnek, és követik a hüvelyek fejlődését és a vetőmag megnagyobbodását.

A vízfelhasználás csúcspontja a hüvely fejlődése és a vetőmag kitöltése során. A szójabab növények ezekben a szakaszokban érzékenyebbek a vízstresszre is, ami termésvesztéshez vezet.

Öntözési ütemezés

Az öntözési ütemezés célja a hozampotenciál maximalizálása a vízstressz megelőzésével. A termelőknek meg kell becsülniük a rendelkezésre álló víz mennyiségét a növénygyökérzónában, meg kell fontolniuk, hogy a növény mennyi vizet fog felhasználni, és el kell dönteniük, hogy mennyi öntözés szükséges ahhoz, hogy a rendelkezésre álló talajvíz optimális szintre kerüljön.

A talaj vízvisszatartó képessége a talaj textúrájától függően változik. Általában a finom textúrájú talajok, például az iszap és az agyag, több vizet tartanak, mint a durva textúrájú vagy homokos talajok. A homokos talajok gyakori, könnyű öntözési alkalmazásokat igényelnek.

Azokon a területeken, ahol a talaj textúrája eltérő, az egyenletes öntözés finom textúrájú területek túlöntözését vagy a durva textúrájú területek alulöntözését eredményezheti.

A változó sebességű öntözés (VRI) ideális feltételeket teremthet minden talajtextúra számára. A VRI térképezett terepi adatokat használ a víztartási kapacitásról és a hozamtermelékenységről, hogy meghatározza a talajnedvesség monitorozásának optimális helyét. Ezután öntözési „előírásokat” lehet létrehozni egy adott területen lévő zónákhoz.

A növénygyökérzóna mélysége az öntözési döntéseket is befolyásolja. Bár a szójabab gyökerei elérhetik az 5—6 láb mélységet, az öntözés behatolásának 3 lábnál kell véget érnie, mivel a gyökerek legnagyobb koncentrációja és a talajvíz kitermelésének nagy része a talajprofil felső 2—3 lábján történik (Kranz & Specht, 2012).

Kimutatták, hogy az egész évszakos öntözés és a növekedési szakaszban végzett öntözés magas szójabab hozamot eredményez. Míg az egész évszakos öntözés bármilyen talajtípussal működik, a növekedési szakaszos öntözés csak közepes és finom textúrájú talajokhoz ajánlott (Kranz & amp; Specht, 2012).

A durva textúrájú talajok közé tartozik a finom homok, az agyagos homok és a finom homokos vályogok. Ezeknek a talajoknak a rendelkezésre álló víztartási kapacitása általában kevesebb, mint 1,5 hüvelyk láb/láb. A korlátozott talajvíztartály újratöltéséhez könnyű, gyakori 0,75—1 hüvelykes vízalkalmazásra van szükség. A homokos talajok maximális megengedett vízkimerülése 50% (Kranz & Specht, 2012). Az öntözési mélységnek 2 lábnak kell lennie a vegetatív növekedési szakaszokban és a virágzás során, majd a hüvely fejlődésének és a vetőmag kitöltésének későbbi szaporodási szakaszában 3 lábra kell növelnie.

A vízkimerülési adatok könnyen összegyűjthetők a talajnedvesség-érzékelőkről. Vagy becsülhető meg az ET-adatok, a csapadék és az öntözés gondos nyomon követésével. Az ET-adatok előfizetési szolgáltatásból vagy helyi médiából szerezhetők be. Az ET számok a növény fejlődésétől és az időjárási változóktól, például a napsugárzástól, a szél, a levegő hőmérséklete és a páratartalom függvényében változnak. A szójabab teljes ET-je vagy vízfelhasználása 20 és 26 hüvelyk között mozog a tenyészidőszakban (Kranz & Specht, 2012).

Közepes és finom textúrájú talajok esetén a termelők kevesebbet tudnak öntözni a növekedési fázis öntözési ütemezésével. Ez a módszer késlelteti az öntözést a hüvely fejlődéséig, és nehezebb vízalkalmazást igényel. A késleltetett öntözés csökkentheti a hozamot az egész évszakban történő öntözési ütemezéshez képest, ha a tárolt talajvíz nem elegendő az ültetéskor, vagy ha a hüvelyfejlődés előtt súlyosan hiányos a csapadék (Kranz & Specht, 2012) .Ha azonban a termelők korlátozottak a tenyészidőszakban alkalmazható víz mennyiségében, akkor a hüvelyfejlődés és a vetőmag kitöltése során a víz maximális előnyeit élvezhetik.

Ajánlott öntözőrendszerek

Akár a szójababtermesztők a teljes szezonban öntözést választanak, akár az öntözést késleltetik a hüvelyek fejlődéséig, a termelési eredmények lényegesen nagyobbak lesznek, mint az öntözetlen területek (Kranz & Specht, 2012).

A középső forgórendszerek jó választás, mivel általában az egyik legalacsonyabb hektáronkénti telepítési költségük van, könnyen kezelhetők és energiahatékonyak, mivel alacsony nyomáson működnek.

A Reinke öntözőrendszerek testreszabhatók, és a sprinkler csomagok könnyű vagy nehéz alkalmazásokhoz optimalizálhatók. Ezenkívül Reinke különféle VRI megoldásokat kínál mindenféle költségvetéshez.

A ReinCloud®, a Reinke távfelügyeleti rendszere valós idejű érzékelő adatokról számol be. A termelők távolról programozhatják öntözőrendszereiket okostelefonnal, táblagéppel vagy számítógéppel. A minősített Reinke kereskedők utólagosan felszerelhetik ezt a távirányító technológiát bármilyen márkájú öntözőrendszerre.

Referenciák

Amerikai Szójabab Szövetség. (2019). Szójabab tények
Kranz, W. L. & Specht, J.E. (2012). Szójabab öntözése. Nebraskai Egyetem Lincoln bővítése
Melvin, SR és Martin, D.L. (2018). Öntözési ütemezési stratégiák a talajvízadatok felhasználásakor. Nebraskai Egyetem Lincoln bővítése
Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma. (2019). Statisztikák témák szerint.